Mudar
Az Avarszívvel kozmológiájában a Rend és a szétválasztás előtti osztatlan létezés ősi princípiuma. A későbbi világ istenként őrizte emlékezetét, Mudar azonban eredendően nem személyes istenség, nem teremtő és nem törvényadó: az Egység, amelyben még nem különült el fény és árnyék, test és lélek, itt és ott. Minden lehetséges forma benne létezett anélkül, hogy önálló nevet vagy határt kapott volna.
A Rend megszületésével megkezdődött a szétválasztás. Mudar nem bukott el és nem pusztult el: lénye fokozatosan feloldódott, miközben az addig egységes létezés különbségekre, nevekre és formákra bomlott. Utolsó maradványa csenddé vált; emléke a határokban, törésvonalakban és a zahdar ikermotívumokban maradt fenn.
A helyet, ahol végül csenddé vált, az ősi lények Ároknak, az angyali világban Mudrãnak nevezik.