A túlsó part
A mahájána buddhizmus egyik legismertebb és legtöbbet recitált szövege a Szív-szútra (Prajñāpāramitā-hṛdaya). Rövid terjedelme ellenére a bölcsesség tökéletességéről szóló irodalom egyik legfontosabb szövege, ezzel a mantrával zárul:
gate gate pāragate pārasaṃgate bodhi svāhā
A mantra fordítása nem teljesen egyértelmű, értelmezésének azonban régi és meghatározó képe az átkelés: menni, túlra menni, egészen túlra jutni, az ébredés felé. A Szív-szútra ma is számos buddhista hagyomány mindennapi recitációjának része.
A „túlsó part” a buddhista gondolkodásban önálló metaforává vált. A pāramitā szót rendszerint „tökéletességnek” fordítják, a mahájána hagyomány azonban a kifejezést a „túlra jutás”, „túlpartra érkezés” jelentésével is összekapcsolta. Ebben a képben az innenső part a szamszára, a kötöttség és a szenvedés világa; a túlsó part pedig a megszabadulás, illetve az ébredés.
A túlpart tehát nem egyszerűen egy hely.
Az átkelés képe.