MZ/X, jelentkezz!
Az MZ/X az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai című magyar rajzfilmsorozat egyik legismertebb figurája. A sorozat első szériája 1968–1969-ben készült a Pannónia Filmstúdióban, és az első részeket 1968 karácsonyára harangozták be.
MZ/X – más néven Öcsi – a Mézga család távoli leszármazottja, aki a 30. században él. Aladár egy saját készítésű rádió-adóvevő segítségével lép kapcsolatba vele; a sorozat történeteinek jelentős része abból indul ki, hogy MZ/X különféle jövőbeli találmányokat küld vissza a családnak.
A figurát Somogyvári Rudolf szólaltatta meg. A sorozat forgatókönyvét Nepp József és Romhányi József írta, zenéjét Deák Tamás szerezte.
A Mézga család a magyar televíziós animáció egyik legismertebb sorozatává vált, MZ/X neve és a hozzá kapcsolódó rádiókapcsolat pedig önálló kulturális utalássá nőtte ki magát.
↠ 15. fejezet, MUDRÃ
Messier 71
A Messier 71 (M71) gömbhalmaz a Sagitta – Nyíl – csillagképben található, körülbelül 13 000 fényévre a Földtől. Átmérője nagyjából 27 fényév, csillagai mintegy 9–10 milliárd évesek.
Elsőként a svájci Jean-Philippe de Chéseaux figyelte meg a 18. század közepén. Az objektum később bekerült Charles Messier katalógusába.
Az M71 sokáig besorolási problémát okozott. A gömbhalmazok többségével ellentétben nincs erősen koncentrált, fényes magja, szerkezete jóval lazább. Emiatt hosszú ideig nyílthalmaznak tartották. Csak az 1970-es évekre vált elfogadottá, hogy valójában egy szokatlanul laza szerkezetű gömbhalmaz.
Törpelappantyú
A törpelappantyú (Phalaenoptilus nuttallii, angolul Common Poorwill) első pillantásra nem különösebben feltűnő éjszakai madár. Észak-Amerika száraz, nyílt vidékein él, alkonyatkor és éjjel rovarokra vadászik.
Van azonban egy tulajdonsága, ami szinte egyedülálló a madarak között: képes napokra tartós torporba, hibernációszerű állapotba kerülni.
Ilyenkor testhőmérséklete drasztikusan lecsökken, anyagcseréje és oxigénfogyasztása töredékére esik. Egy arizonai vizsgálatban a folyamatos torpor átlagosan több mint öt napig tartott, a leghosszabb egybefüggő periódus pedig közel hét nap volt; egy megfigyelt madár 45 napon át maradt nagyrészt inaktív, közben csak időszakosan melegítette vissza magát. A modern szakirodalom ezért a törpelappantyút tartja az egyetlen olyan ismert madárfajnak, amelynél valódi, többnapos hibernációs mintázatot dokumentáltak.
A jelenséget azonban nem a modern biológia fedezte fel először.
A Cornell Lab szerint a madár hopi neve hölchoko, vagyis nagyjából „az alvó”. A név arra utal, hogy a hopik már jóval az élettani mérések előtt ismerték különös téli állapotát. Torporban a madár testhőmérséklete akár körülbelül 5 °C-ra is süllyedhet, oxigénfogyasztása pedig több mint 90 százalékkal csökkenhet.
Luxo L1
A Luxo L1 a modern ipari formatervezés egyik legismertebb asztali lámpája. A norvég Jac Jacobsen az 1930-as évek végén dolgozta ki a rugókkal kiegyensúlyozott szerkezetet: a lámpafejet szinte súlytalanul lehet a kívánt helyzetbe mozgatni, az pedig ott marad, ahol elengedik. Az eredeti modell 1938-ban Luxo 1001 néven került gyártásba; a szám arra utalt, hogy szinte megszámlálhatatlan pozícióba lehet állítani. Később kapta az L-1 nevet.
Majdnem fél évszázaddal később egy ilyen lámpa állt John Lasseter íróasztalán.
Lasseter nem egyszerűen lerajzolta: számítógépes modellként kezdte vizsgálni, hogyan lehet egy teljesen hétköznapi tárgynak mozgással személyiséget adni. Egy munkatársa kisbabáját látva pedig felmerült benne a kérdés: milyen lenne ugyanennek a lámpának a gyereke? A kisebb változat arányait megváltoztatta, de az izzót ugyanakkorának hagyta – hiszen az izzók, érvelt játékosan, nem nőnek fel.
Így született meg 1986-ban a Luxo Jr., John Lasseter rendezői bemutatkozása: alig néhány perces számítógépes animáció egy nagy és egy kis lámpáról, valamint egy labdáról. A film technológiai demonstrációnak is készült, de a SIGGRAPH vetítésén valami fontosabb történt. A közönség nem elsősorban azt kérdezte, hogyan készült az animáció, hanem a lámpákat szereplőkként kezdte nézni.
A kis Luxo később a Pixar jelképévé vált: az a lámpa, amely a stúdió emblémájában beugrik az „I” betű helyére, ugyanennek a konstrukciónak az animált leszármazottja.
Egy 1930-as évekbeli norvég munkalámpából így lett a számítógépes animáció egyik legismertebb szereplője.
Cinóber
A cinóber élénkvörös ásvány, kémiailag higany-szulfid: HgS. Évezredeken át festékanyagként is használták; porrá őrölve ebből készül a ragyogó vörös pigment, a vermilion. A cinóber vöröse különösen tartós, ezért számos kultúrában a vérhez, az élethez, a halálhoz és az örökkévalósághoz kapcsolódó szimbolikus jelentéseket kapott.
Kínában azonban nemcsak pigment volt. A cinóber fontos szerepet játszott a hagyományos gyógyászatban és a taoista külső alkímiában is. A kísérletek egyik célja az élet meghosszabbítása, sőt a halhatatlanság elérése volt; ehhez ásványokat és fémeket – köztük cinóbert, higanyt, aranyat és ólmot – használtak.
Ebben rejlik a cinóber történetének különös ellentmondása.
A halhatatlanság keresésének egyik anyaga maga is higanyvegyület.
A természetes cinóber viszonylag rosszul oldódik és szájon át csak kis mértékben szívódik fel, ezért toxicitása nem azonos más higanyvegyületekével. Hevítéskor azonban higanygőz szabadulhat fel, amely belélegezve súlyos mérgezést okozhat; a tartós vagy helytelen használat ugyancsak veszélyes lehet.
Knickerbocker
A szó eredetileg nem családnévként került be a város történetébe, hanem egy kitalált történész nevéből.
Washington Irving 1809-ben Diedrich Knickerbocker álnéven jelentette meg szatirikus művét, az A History of New York-ot, ami humorosan mesélte el New York holland gyarmati múltját. A figura annyira népszerű lett, hogy a Knickerbocker név hamarosan elszakadt Irving kitalált szerzőjétől, és a régi holland telepescsaládok leszármazottainak, később pedig általában a New York-iaknak egyik elnevezésévé vált.
A 19. századra megszületett Father Knickerbocker alakja is: cilinderes vagy háromszögletű kalapot, térdnadrágot és csatos cipőt viselő, holland múltját büszkén őrző New York megszemélyesítése. A név annyira összeforrt a várossal, hogy 1845-ben az egyik legkorábbi szervezett baseballcsapat is New York Knickerbockers néven alakult meg.
És innen vezet az út egy mai, világszerte ismert névhez.
Amikor 1946-ban New York profi kosárlabdacsapata nevet kapott, a Knickerbockers mellett döntöttek. A hosszú név hamarosan egyszerűen Knicks lett.
Vagyis a New York Knicks neve egy 1809-ben kitalált, mogorva holland történetíróig vezethető vissza.
Egy irodalmi álnév előbb városjelképpé vált, aztán sportcsapat lett belőle.
A kék madár
Maurice Maeterlinck belga szimbolista drámája, A kék madár (L’Oiseau bleu) 1908-ban került színpadra a moszkvai Művész Színházban, Sztanyiszlavszkij rendezésében. A mese két gyermeke, Tyltyl és Mytyl útnak indul, hogy megtalálja a boldogság kék madarát.
Az út azonban nem egyszerű kaland. A gyerekek végigjárják az Emlékezés Birodalmát, az Éjszaka Palotáját, találkoznak a halottakkal, a még meg nem született gyermekekkel, a boldogságokkal és a félelemmel. A keresés egyre kevésbé egy madárról, és egyre inkább arról szól, hol található egyáltalán az, amit boldogságnak nevezünk.
Amikor végül hazatérnek, Tyltyl felismeri, hogy az otthoni kalitkában élő madár kék: amit olyan messze kerestek, mindvégig mellettük volt. Odaadja a szomszéd beteg kislányának, aki ettől felépül. Ám amikor a gyerekek meg akarják nézni a madarat, az kiszabadul és elrepül.
Maeterlinck ezzel nem egyszerűen azt mondja, hogy „a boldogság otthon van”. A tökéletesen kék madár a darabban újra és újra megfoghatatlannak bizonyul: ami birtokolhatóvá válik, megváltozik, elszíntelenedik vagy elszökik. A történet végén Tyltyl már tudja is: látott ennél kékebb madarakat, de az igazán kékeket nem lehet elfogni.
A kék madár ezért lett a keresett, pillanatokra megtalált, de véglegesen birtokolhatatlan boldogság egyik legismertebb modern jelképe.
Megtalálhatod.
Megtarthatod egy ideig.
De attól még madár marad.