Luxo L1
A Luxo L1 a modern ipari formatervezés egyik legismertebb asztali lámpája. A norvég Jac Jacobsen az 1930-as évek végén dolgozta ki a rugókkal kiegyensúlyozott szerkezetet: a lámpafejet szinte súlytalanul lehet a kívánt helyzetbe mozgatni, az pedig ott marad, ahol elengedik. Az eredeti modell 1938-ban Luxo 1001 néven került gyártásba; a szám arra utalt, hogy szinte megszámlálhatatlan pozícióba lehet állítani. Később kapta az L-1 nevet.
Majdnem fél évszázaddal később egy ilyen lámpa állt John Lasseter íróasztalán.
Lasseter nem egyszerűen lerajzolta: számítógépes modellként kezdte vizsgálni, hogyan lehet egy teljesen hétköznapi tárgynak mozgással személyiséget adni. Egy munkatársa kisbabáját látva pedig felmerült benne a kérdés: milyen lenne ugyanennek a lámpának a gyereke? A kisebb változat arányait megváltoztatta, de az izzót ugyanakkorának hagyta – hiszen az izzók, érvelt játékosan, nem nőnek fel.
Így született meg 1986-ban a Luxo Jr., John Lasseter rendezői bemutatkozása: alig néhány perces számítógépes animáció egy nagy és egy kis lámpáról, valamint egy labdáról. A film technológiai demonstrációnak is készült, de a SIGGRAPH vetítésén valami fontosabb történt. A közönség nem elsősorban azt kérdezte, hogyan készült az animáció, hanem a lámpákat szereplőkként kezdte nézni.
A kis Luxo később a Pixar jelképévé vált: az a lámpa, amely a stúdió emblémájában beugrik az „I” betű helyére, ugyanennek a konstrukciónak az animált leszármazottja.
Egy 1930-as évekbeli norvég munkalámpából így lett a számítógépes animáció egyik legismertebb szereplője.